45-re lapot húzok…

Igen tisztelt nyájas olvasó! Azért gyűltem itt most össze, mert azt mint mesterem, Greg D. Schwindel is szokta volt mondani: az élet nagy póker party-jában blöffölni ugyan lehet, de úgyis mindig teríteni kell! Szóval én nem is blöffölnék inkább kérem, hanem nyíltan és bátran aszondom: 45-öm van. Erre All-In-Gyurbá’ meg aszondja: Ez semmi! Ez semmi!

Ez semmi! Ez semmi!

Ahogy az lenni szokott, ma reggel is megpróbáltam nem felkelni, és jajongani, hogy itt fáj, ott fáj, rühöm van, meg isiászom van, meg messiásom van, de nem. Nem sikerült ágyban maradnom, fel kellett kelnem, és a gdp szekerét tolva bementem dolgozni. 1977 óta annyi változott azért, hogy nagyobb ágy kell, és nem kelek OÁ-kat üvöltözve. Anyám azért még hozzátenné, hogy “navégre”. Nejem, meg a sarjak azért hozzáteszik, “üvöltesz te mást, az pont elég”. (Amúgy meg, nem is!).

Bélás

1977 áprilisában, miközben az Az MSZMP Központi Bizottsága új, hosszú távú lakásépítési programról határoz, én a miskolci Semmelweis kórházban tettem kinyilatkoztatást, hogy hát azért itt hideg van ám, és túl sok a zaj, meg mi ez a hülye fény. Ezt azóta is mondom.
Van ami nem változik.

A Népligetben átadják a Planetáriumot, engem meg az arrogáns, seggfej szülészorvos doktor “úr” elvtárs, aki felvilágosította a vajúdó anyákat, hogy hát nem fájhat ez ennyire, átadott anyámnak.
[ A planetárium megjegyzem azóta bezárt, és a site-jukon található információk szerint, karbantartás miatt 2019-ig zárva is lesz. Naprakész (NAP-ra! Ééérted!!) info így 2022-ben. ]

Gergely alszik – igen, így is lehet!

Amikor Kádár János megkapja a Nemzetközi Lenin-békedíjat, én már az akkori lakásunkban verem fel az éjszaka csendjét, minden bizonnyal nagy örömet okozva a már régebben e bolygón lévőknek. Az éjszakai csendfelverés tevékenységet 30as éveimig szorgalmaztam, más okból kifolyólag, és még annál is kevesebb sikert aratva vele, mint csecsmő koromban. Ma már sem innom, sem csendháborítanom nem kell, és -ki gondolná-, ugyanezt az elragadtató hatás érem el! (Dehogy is!).
Van ami nem változik.

45!

Kérem tiszteltettel! Biztosíthatom az egybegyűlteket, “Hogy itt vagyok már és még itt vagyok, S tanúskodom a napról, hogy ragyog”. Terveim szerint ezt még további évtizedekig teszem. Olvassatok verseket, járjatok kiállításokra, egyetek jókat, sportoljatok sokat, szexeljetek mégtöbbet, mondjátok le a TV előfizetést, és ne felejtsetek el hidratálni, amikor nekiálltok inni, mert akkor nem fáj a fej másnap (annyira).

Hepi börzdéj

Hálás köszönet a jókívánságokért, az üzenetekért, hívásokért, felköszöntésekért! Csók és pusszantás mindenkinek aki gondolt rám, aki meg nem gondolt, az bármikor pótolhatja.
Hajrá! 😊😊😊

Posted in Blog and tagged .

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .