Dabóczy Gergely
Mert egyszer majd nem leszek…
Mert egyszer majd nem leszek.
Az órám tovább nem ketyeg.
Az élet persze tovább halad, szalad, rohan,
Mint fényes vonatablak az éjben elsuhan.
És ha nem leszek is, nő majd virág.
Szerelmet bókolnak ifjú daliák,
És lányok kacagnak és pirulnak és virulnak,
Ha egy vallomás valóban szívükbe talál.
Ha nem leszek, ki gondol majd reám?
Ha lesz majd új tavasz, és eljő a tűznyár.
És hol leszek majd, ha nem itt?
Énem eltűnik, mint ködben a láthatár…
Utószó:
Az élet, véges,
S a vég mindenkire les.
Az élet végtelen,
Mit az ember felfogni is képtelen.
2018 június