Dabóczy Gergely – Most írhatnám…
(Aginak, a huszadikra – 1998.09.14)
Most írhantám azt, hogy a bőröd…
Meg azt is, hogy a szemed…
No meg azt is, hogy a hajad a válladra miképpen omlik le.
Meg azt, hogy amerre nézel, meg amerre jársz…
Meg azt is, ahogy főzöl, meg ahogy a mosógéppel bánsz,
Meg azt is ide kell vésnem, hogy melletted még soha el nem késtem,
Meg még a lábad nyomán is pipacsok nőnek,
És hogy egy ilyen jó nőnek, én vajon miért kellek?
Le kellene írnom, hogy benned minden megvan,
Hogy mindenből vésztartalékod is van,
És így a wc papír sem fogy el soha,
És sampon is van pót, meg sajt, meg bor, meg ruha.
Meg az is tény, hogy Te nem is horkolsz csak Én,
És azt csak hajnalfelé mondod, hogy ne hortyogj már hallod!
Még azt is hozzáteszem, hogy mikor fürdeni mész, izzad a kezem.
Mert bár eltelt vagy húsz év, mikor valamiért hagytad,
Hogy megcsókoljalak a ligetben a fagyban.
Hogy én legyek AZ aki, Nekem meg Te valaki,
Szóval, hogy húsz év ide s tova, és még úgy nézek Rád most is,
Mint még akkor sem soha.
Elrebegem szépen, hogy egy csillag vagy az égen,
És hogy Te vagy az év anyja, hogy okos vagy s nem balga.
Hogy Te vagy nekem a szerető, a nej, meg a szerelő,
Mert ha épp eltéved a lelkem, Te visszaszerzed menten.
Azt is leírhatnám, de úgyis tudod,
Hogy ha nem szeretnélek, én lennék a tulok.
(2018 aug/szept.)
