Az Ősfehérvár Alkotóközösség (Ősfalköz) rendezésében, 2017.08.21-én, a székesfehérvári Európa Klub termében tarthattam egy művészeti bemutatót.
A bemutató igazán remekül sikerült!!! A kis teremben olyan sokan gyűltek össze, hogy plusz székeket kellett behozni.
Így sem jutott mindenkinek hely, volt aki asztalra ülni kényszerült (sic!).

5 képet mutattam be:

• boros pohár és dugók (grafika)
• lófej (pasztell, szinezett szén)
• maszáj nő (színes ceruza)
• női akt (akril, vászon)
• a zámolyi halastó (akril, vászon)

A felkomferálás után, egy olyan méltató köszöntőt kaptam, hogy ha kossuth-díjas lennék sem kaphattam volna szebbet.

Dabóczy Gergely művészeti bemutató, Köszöntő, 2017.08.21, Ősfalkoz, Európa Klub

A köszöntő adta nagy lendülettel kezdtem el az előadást. Először is előre elnézést kértem, hogy mindekit tegezni fogok. Esetleg ha valakinek ez probléma csak szóljon nyugodtan, de senki nem tette szerencsére. Tettem is ezt azért mert interaktív módon akartam a prezentációt megtartani, vagyis ha van kérdés, nyugodtan vágjanak közben, tegyék fel, szóljanak, válaszolok…

Bevallom, azt hittem nem nagyon lesz kérdés, de rosszul gondoltam. Egyre másra kérdeztek, és nagy örömmel válaszoltam rá.
Láttam a közönségen, hogy érdekli, amit mondok, figyelnek és kérdeznek. Ez plusz lendületet, inspirációt adott, és óriási örömmel töltött el.

Mind a mellett, hogy kellő alázattal igyekszem kezelni azt amit csinálok, tényként akkor is be kell ismernem, hogy mint művésznek a szeretet, a pozitív visszaigazolás, az elismerés, és az érdeklődés, amit a művészetem felé, felém irányítanak jelenti az elsődleges ellenszolgáltatást. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezném, ha milliókért elkelne egy – két képem évente, és utána már csak azzal kellene foglalkoznom, hogy nehogy leégjek Mallorca-án. De valójában nem ez a lényeg. Úgy vélem minden művész exhibicionista, és azt akarja, hogy figyeljenek rá. Ugyanakkor adni, és adni akar….: A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát. (Picasso)

A festmények bemutatása után rátértem az írásra. A könyvemből, a címadó novellát olvastam fel (Egy karosszék naplója).
Ezt követően, egy direkt az erre az alkalomra írt versemet mondtam el, „Befelé figyelj…” címmel.

Azt hiszem lendületes, érdekes, felszabadult előadás kerekedett ki a végére. Úgy érzem, hogy sikeres volt, és a visszacsatolások, a kommentek is erre utalnak. Amennyien gratuláltak és jöttek oda hozzám a „műsor” végén beszélgetni, szintén ezt igazolják.

Roppant büszke voltam, és nagyon boldog. Úgy tűnt számomra, hogy sok érdeklődő embernek okozott ez a bemutató kellemes időtöltést, és Ők pedig engem nagyon boldoggá tettek azzal, hogy ott voltak, bátran kérdeztek, érdeklődtek, gratuláltak, megtiszteltek jelenlétükkel.

Itt is köszönöm a lehetőséget hogy elmehettem, és prezentálhattam az Ősfalköz által megrendezett bemutatón. Örvendetes, hogy ebben az egyre apatikusabb országban vannak még jószerével, akiknek igényük van a művészetre. Ők azok, akik bíztatásukkal, gratulációikkal, valamint jelenlétükkel támogatják az amatőr művészt. Még van remény! Örülök, vannak közösségek, és remek szervező készséggel megáldott emberek, hogy az ilyen exhbicionista „őrült” művészlelkeknek teret adnak a kibontakozásra.