Tag Archives: Könyv

A zámolyi halastó -2017 - 50x60cm - akril, feszített vászon

Művészeti bemutató az Európa Klubban

Posted on by

Az Ősfehérvár Alkotóközösség (Ősfalköz) rendezésében, 2017.08.21-én, a székesfehérvári Európa Klub termében tarthattam egy művészeti bemutatót.
A bemutató igazán remekül sikerült!!! A kis teremben olyan sokan gyűltek össze, hogy plusz székeket kellett behozni.
Így sem jutott mindenkinek hely, volt aki asztalra ülni kényszerült (sic!).

5 képet mutattam be:

A felkomferálás után, egy olyan méltató köszöntőt kaptam, hogy ha kossuth-díjas lennék sem kaphattam volna szebbet.

Dabóczy Gergely művészeti bemutató, Köszöntő, 2017.08.21, Ősfalkoz, Európa Klub

Dabóczy Gergely művészeti bemutató, Köszöntő, 2017.08.21, Ősfalkoz, Európa Klub

 

A köszöntő adta nagy lendülettel kezdtem el az előadást. Először is előre elnézést kértem, hogy mindekit tegezni fogok. Esetleg ha valakinek ez probléma csak szóljon nyugodtan, de senki nem tette szerencsére. Tettem is ezt azért mert interaktív módon akartam a prezentációt megtartani, vagyis ha van kérdés, nyugodtan vágjanak közben, tegyék fel, szóljanak, válaszolok…

Bevallom, azt hittem nem nagyon lesz kérdés, de rosszul gondoltam. Egyre másra kérdeztek, és nagy örömmel válaszoltam rá.
Láttam a közönségen, hogy érdekli, amit mondok, figyelnek és kérdeznek. Ez plusz lendületet, inspirációt adott, és óriási örömmel töltött el.

Mind a mellett, hogy kellő alázattal igyekszem kezelni azt amit csinálok, tényként akkor is be kell ismernem, hogy mint művésznek a szeretet, a pozitív visszaigazolás, az elismerés, és az érdeklődés, amit a művészetem felé, felém irányítanak jelenti az elsődleges ellenszolgáltatást. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezném, ha milliókért elkelne egy – két képem évente, és utána már csak azzal kellene foglalkoznom, hogy nehogy leégjek Mallorca-án. De valójában nem ez a lényeg. Úgy vélem minden művész exhibicionista, és azt akarja, hogy figyeljenek rá. Ugyanakkor adni, és adni akar….: A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát. (Picasso)

A festmények bemutatása után rátértem az írásra. A könyvemből, a címadó novellát olvastam fel (Egy karosszék naplója).
Ezt követően, egy direkt az erre az alkalomra írt versemet mondtam el, „Befelé figyelj…” címmel.

Azt hiszem lendületes, érdekes, felszabadult előadás kerekedett ki a végére. Úgy érzem, hogy sikeres volt, és a visszacsatolások, a kommentek is erre utalnak. Amennyien gratuláltak és jöttek oda hozzám a „műsor” végén beszélgetni, szintén ezt igazolják.

Roppant büszke voltam, és nagyon boldog. Úgy tűnt számomra, hogy sok érdeklődő embernek okozott ez a bemutató kellemes időtöltést, és Ők pedig engem nagyon boldoggá tettek azzal, hogy ott voltak, bátran kérdeztek, érdeklődtek, gratuláltak, megtiszteltek jelenlétükkel.

 

 

Itt is köszönöm a lehetőséget hogy elmehettem, és prezentálhattam az Ősfalköz által megrendezett bemutatón. Örvendetes, hogy ebben az egyre apatikusabb országban vannak még jószerével, akiknek igényük van a művészetre. Ők azok, akik bíztatásukkal, gratulációikkal, valamint jelenlétükkel támogatják az amatőr művészt. Még van remény! Örülök, vannak közösségek, és remek szervező készséggel megáldott emberek, hogy az ilyen exhbicionista „őrült” művészlelkeknek teret adnak a kibontakozásra.

 

Művészeti bemutató, 2017.08.21, Székesfehérvár Európa Klub (Fő út 3.), Ősfehérvár Alkotó Közösség

Művészeti bemutató

Posted on by

Művészeti bemutató, majd beszélgetés festészetről, irodalomról. ( ~ 30 perc. )
Egy két festményt fogok bemutatni. Beszélni fogok a technikáról, a miért pont így, és hogyan
készült kérdésekre válaszolok.
Felolvasok az „Egy karosszék naplója” c. könyvemből.

 

Művészeti bemutató, 2017.08.21, Székesfehérvár Európa Klub (Fő utca 3.), Ősfehérvár Alkotó Közösség

Művészeti bemutató, 2017.08.21, Székesfehérvár Európa Klub (Fő utca 3.), Ősfehérvár Alkotó Közösség

 

 

 

Update:

2017.08.21-én sikeresen lezajlott a művészeti bemutató! Olvasd el az erről írt összefoglalót!

 

Montázsmagazin Antológia 2017

Montázsmagazin Antológia 2017

Posted on by

Február 25-én Kecskeméten jártam a családommal és részt vettünk Montázsmagazin ötödik születésnapi ünnepségén.
Tettük ezt azért is, mert a kultúrális és életmód magazin kiadta újabb antolgiáját, amelyben nagy örömömre én is helyet kaphattam.
Két festményemmel is berültem a könyvbe.

A hivatalos cikk a Montázsmagazin oldalán: Montázsmagazin Antológia 2017

Egy hosszúhétvégére ott is maradtunk Kecskeméten. Roppant magával ragadó város.

 

Montázsmagazin Antológia 2017

Montázsmagazin Antológia 2017

 

Montázsmagazin Antológia 2017 - képek

Montázsmagazin Antológia 2017 – képek

 

Montázsmagazin Antológia 2017 - cv

Montázsmagazin Antológia 2017 – cv

Az utolsó járat - 424 locomotive

Az utolsó járat

Posted on by

(részlet)


     Azon a napon, a délelőtti órákban, majdhogynem az egész falu kint volt, hogy megnézze, amint utoljára kihúz a 424-es a város felé. Terv szerint a déli járat már dízelmozdonnyal jönne visszafelé. Bandi bácsi különösen figyelt a külsőségekre. Gyurka segítségével hajnalban kitakarította az állomást. Az állomásfőnök még a vágány mellett elhullott széndarabokat is felszedte. Frissen mosott és élére vasalt egyenruhája makulátlan volt. Cipője fénylett.
     Kint  állt a vágány mellett, a rengeteg emberrel együtt várta, hogy a szerelvény befusson.
Gyurka odalépett Bandi bácsi mellé, majd izgatottan azt mondta: 
     – Érdekes nap ez a mai, igaz, Bandi bá’? Várom is az új gépet, kíváncsi vagyok rá nagyon, ugyanakkor sajnálom a gőzöst. 
     Bandi bácsi csak rápillantott Gyurkára, bólogatott, de nem szólt egy szót sem. 
     Az S kanyarban feltűnt a mozdony, ahogy csühögve húzta maga után a vagonokat. Az emberek hangosabbak lettek, néhol nevettek, kiáltottak. Ahogy a vonat közeledett, és erősödött a hangja, úgy erősödött az emberek morajlása is. Az állomás előtt a mozdony megállt, és az embertömeg fele felszállt a vonatra. Úgy gondolták, az utolsó járattal, az utolsó gőzössel még beutaznak a városba, és az első dízelmozdony által vontatott járattal haza is jönnek. Egy kirándulás, egy ünnep volt ez majdnem mindenkinek. Gyurka is felszállt.  
     Mikor eljött az ideje, Bandi bácsi útjára indította a járatot. A mozdony hosszan, nagyon hosszan sípolt egyet, majd elindult. Az állomásfőnök hatalmasat szippantott a levegőbe. Még egyszer utoljára beszívta a „Bivaly szagát”.

Egy karosszék naplója - Sir Singleton

Egy karosszék naplója

Posted on by

(részlet)

     Még azon az éjjelen, mikor a Bárót elhurcolták, a cselédség távozott a villából. A mozdulatlanság mindenütt szétterjedt. Sir Singleton és Miss Madlein kezdeti rémülete alábbhagyott, majd keserű nyugalomba fordult. A nyugalomnak ez a fajtája még számukra is szinte elviselhetetlen volt. A könyvtárszobában rég nem nyílt ki az ablak, a levegő már kissé áporodott volt, bár nem volt annyira zavaró, a rengeteg könyv jó illata uralkodott még mindig. A parázs már rég elhamvadt. Az asztalt és a karosszéket finom, fátyolszerű por takarta. A konyakospohárból az alkohol elpárolgott, csak valamilyen sárgás, olajszerű anyag ült a pohár fenekén. Az ital egykori szintjét egy halvány, a peremhez viszonyítva ferde vonal jelezte. A pohár mellé tett nyitott könyv álmosan ásított. Egy félbehagyott mondat várta, hogy befejezzék.
     A két bútordarab a hatalmas üvegajtón keresztül követte az évszakok múlását.
     A havat a teraszról nem lapátolta el senki, csak a napsugarak tüntették el idővel. A parkban elburjánzott a növényzet, a fű magasra nőtt. A faleveleket a lépcsőkről csak a szél söpörte arrébb. Majd mikor ismét leesett az első hó, Sir Singletonnak hiányérzete támadt. Kényelmetlenül fészkelődni kezdett, aztán rájött, hogy a hiányérzete honnan ered: A hóesés látványa már nem okozott neki akkora örömöt, mint azelőtt. Közönyösen bámult kifelé, és a csalódottság lyukat mart szívében. 

A hős

A hős

Posted on by

(részlet)

     Egy darabig csak állt felette, és bámulta a földön. Cipője orrával megbökte. Körülnézett, lassan leguggolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Zavarban volt, azelőtt csak a tv-ben látott ilyesmit. 
     Az ujjai körbefonták a markolatot, majd megemelte. Sietve  felállt, de a fegyver nehéz volt; meglepődött, ez a lendületét megtörte kissé. 
     A fiatal fiú kezébe úgy illett a fegyver markolata, mintha csak méretre készült volna. Beleolvadt a markába, eggyé vált vele. A hideg acél, a pisztoly súlya, a szerkezet precizitása tiszteletet parancsoló volt. Élvezte, ahogy a nehéz vastól megduzzadnak az izmok kamasz, póklábszerű vékony karján. Feltöltötte a fiút, életerőt pumpált bele, magabiztossá tette. Körbeforgatta, nézegette, nagyon tetszett neki. Látta, a tár a helyén van, de nem tudta, hogyan kell kivenni. Lehet, hogy üres?! – gondolta magában. 
     Úgy döntött, a neten majd megnézni, milyen pisztoly is ez. Miközben a hátizsákjába rejtette, eszébe jutott: lőszer is kell hozzá! De milyen? Honnan vegyen? 
     Visszavette a zsákot a hátára, és hideg, jóleső bizsergés futott végig a gerincén. A tudat, hogy ott a fegyver a zsákjában. Az övé! Az ő fegyvere, ami biztonságot, erőt és hatalmat ad. Igen, hatalmat! (A zsák húzta a vállát.)
     Hatalom! –  zakatolt az agyában. – Tekintély! Ez az! Tekintély! – megrészegült a gondolattól.

A temetés

A temetés

Posted on by

(részlet)

     Fátyolos szemével az égre pillantott. Egy gólya vitorlázott keresztül a park felett, mintha csak valamiféle vigaszt akarna nyújtani az újjászületés hírnökeként. Sokáig kísérte figyelemmel a madarat, egészen addig, amíg az apró ponttá zsugorodva el nem tűnt a szeme elől. Ekkor behunyta a szemét, és élvezte a nap melegét, melybe arcát merítette.
     Maga sem tudta, miért, talán a gólya látványtól vagy a kellemes napfürdőtől, egyszerre úgy érezte, megbékélt.
     Egy darabig így maradt, élvezte a megnyugvás állapotát. Ezt a pár másodpercet kifejezetten kellemesnek találta. Egy kicsit még szégyellte is magát.
     Annyira furcsán jól érezte magát, hogy is idő elteltével már roppant mód zavarta is. Egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülét:  
     –  Mondd csak, meddig akarsz még ott pöffeszkedni? 
     Albert bácsi kissé zavartan kinyitotta a szemét. Körülnézett, de nem látott senkit. Majd felocsúdott, és attól félve, hogy elszaladt az idő, és elkésik a temetésről, a zsebórájáért nyúlt. De az óra minduntalan kicsúszott a kezéből. Bosszankodott ügyetlenségén, és a hang ismét megszólalt, közvetlenül előtte: 
     – Arra aligha lesz itt szükséged.

Albrecht Dürer önarckép 1484 ezüstvessző rajz

A tolvaj

Posted on by

(részlet)

     Hanyatt dőlt az ágyon, és arra jutott, más lehetőség nemigen lévén, megkéri majd Gulianit, hogy adjon haladékot. Arra nem is akart gondolni, hogy mihez kezd akkor, ha Guliani ebbe nem egyezik bele. Mielőtt ez nagyon mélyen megült volna a fejében, elaludt. 
     Másnap reggel, mikor felébredt, sebtében felöltözött, majd összeszámolta a pénzét. Még a fele adósságára sem volt elegendő. Egyszeriben óriási düh kerítette hatalmába, szeme kivörösödött, szemöldökét összeráncolta. A feje majd szétrobbant. A kezében lévő pénzt a falhoz vágta.  
     Pont ekkor lépett be az ajtón a kőfaragó, hogy megkérdezze, esetleg nem tartana-e velük, a családdal a templomba, a délelőtti misére. Az öreg kikerekedett szemmel állt a küszöbön, és a fiút bámulta. Giovanni meglepődött, majd felkapta köpenyét és elrohant. 
     Egész Firenzében nagy volt a sürgés-forgás. Az emberek benépesítették a tereket, utcákat. A ragyogó tavaszi napsütés a szokásosnál is több embert csalt a levegőre. A templomok harangjai zúgtak. A tömeg morajlásából harsogó nevetések bukkantak fel, majd merültek alá ismét. Az árusok kiáltásai hallatszottak mindenfelé, ahogy kínálták portékáikat, próbálták túlkiabálni a népet. 
     Giovanni ment az orra után, céltalanul bolyongott, keresztülvágva a tömegen, elmerengve gondolatai között. Egy kép nem hagyta nyugton, egy kép, ami szinte beleégett a képzeletébe. Az, ahogy a mestere ott áll az ajtóban, megütközött tekintetét a fiú arcába fúrja. 

A vágy - csillár

A vágy

Posted on by

(részlet)


     Egyszerre a repedés másfél méternyit haladt előre a plafon közepe felé. A növekedés folyamatát kísérve kisebb-nagyobb darabokban hullott alá a vakolat, amitől erősen hízásnak is indult. 
     Borzasztóan megijedt. Végigtapogatta magát, már amennyire tudta, hogy minden rendben van-e, nem történt-e esetleg szakadás az ő növekedési terveiben. 
     Nem történt. 
     Sóhajtott egy nagyot, majd lassan mosolyra húzta a száját. 
     Egy, a padlón heverő törött tükördarabban vizsgálgatta magát. Egyre nagyobb gyönyörűsége telt a dologban. Megfeszítette immár szélesebb mellkasát, csodálta termetes méretét. 
     Valami megmagyarázhatatlan boldogság kerítette hatalmába. Eufórikus állapotba került, elbódította saját szépsége és ügyessége, hogy egyik percről a másikra ilyen termetes, szép repedéssé fejlődött. 
     Körülnézett, esetleg látja-e valaki. Maga előtt, úgy 70 centiméter távolságban észrevett egy stukkót, amint csendesen vihorászva őt bámulta. 
     – Mit röhögsz, te?! –  förmedt rá olyan hangsúllyal, hogy a kör alakú stukkó átmérője 3 centit zsugorodott. 
     Megszeppenve pillantott a repedésre, és hebegve-habogva csak ennyit mondott: 
     – Semmit, tényleg semmit. Bocsánat! – És pironkodva lesütötte a szemét. 
     –  Hátrább az agarakkal, fiatal barátom! – csilingelt egy hang a terem közepén békésen függő óriási csillár felől. 

Szerelem

Posted on by

(részlet)


     Egy sárga fogkefe bámészkodott a vízcseppekkel borított poharában. Kihajolt a peremére, és nézegette, nézegette, ahogy a kövér cseppecskék himbálóztak házának oldalán. Olykor behúzódott a pohár belsejébe, és az üvegfalon keresztül leste a gömböcökben tükröződő fordított világot. 
     Büszke volt a házára, tetszett neki, szerelmes volt belé. Ha a fogkefe megmozdult, mindig nagyon óvatosan tette, nehogy a pohár oldalán a cseppek leguruljanak. A pohár ezért rendkívül hálás volt.