kakas

Kakas

Idén októberi határidővel magam is indultam a Kakas c. vers és prózaíró pályázaton, amit a Kortárs magyar irodalom csoport írt ki.

Egy verssel pályáztam, és bár nem lettem kiválasztott, ez mit sem csorbítja azt az élményt, amit a mű írása okozott mikor
dolgoztam rajta.
Ímé tehát, itt meg is osztom bőszen Old Begy történetét!
Jó szórakozást!
😀

 

kakas

 

Jó öreg Sam! – gondoltam magamban. Az „öreg” jelzőt persze nem kell szó szerint venni, hiszen nem volt több negyvenévesnél. A Vadnyugaton azt öregezték, akit szerettek és tiszteltek. Old Firehand, a híres vadász is így tett szert jelzőjére. Előbb csak Firehandnek, Tűzkezűnek nevezték, mert minden golyója célba talált. Aztán Old Firehand lett belőle. Engem az a kitüntetés ért, hogy mindjárt Old Shatterhandnek neveztek.
(Karl May – Winnetou I. – Old Shatterhand)

 

Dabóczy Gergely – Egy hős kakasról

A szemétdobján kapirgálva,
Várta Ő, csak egyre várta,
Hogy a hátsó udvar régi bája,
A birodalma láthatára,
Újra szép és nagy legyen.

Szekér elé nincs befogva,
Két szép ökör, és az ólba’,
Nem nyerít a két „lópofa”,
Fakó s Szürke, elnyargaltak,
El, örökre.

Mert a gazda jól eladta,
A disznókat is mind fölfalta,
Üres már a tójófészek,
Elöregszik a tenyészet,
Nem gondozza senki.

Megritkult a háreme is,
Tyúkjainak hűlt helye sincs,
Egy-két vénség kapar, mint Ő,
Mindenkit elnyűtt az idő,
A vasfog rágja.

Itt még régen csikó rúgott,
Tehén bőgött, galamb búgott,
Rikoltott a pulyka hangja,
Kacsa úszott a patakba’,
Ma már nincs itt semmi.

A rossz gazda mind elitta,
Amit lehet, mind eladta,
Mind megette, amit tudott,
A többit meg a tolvajok,
Mind elhordták a tanyát.

Szemétdobján körbekémlel,
De nem lát jól már a szemével,
Örül is tán, ha nem látja,
Sánta lábbal kapirgálja,
A hátsó udvar romjait.

Aztán inkább arra gondol:
„Ha itt macska sem dorombol,
Ha az egerek az urak itten,
Hát, nem maradok itt én sem,
Elmegyek!”

Sarkantyúját felcsatolja,
Szemétdombját hátrahagyva,
Hátra sem néz, úgy de úgy megy,
Mintha nem is lenne tele a begy,
Haraggal és „szomorúval”.

Otthagyja a birodalmát,
Az összedőlt szegény tanyát,
Inkább vándorol, mint várja,
Mikor legyen vacsorája,
A rossz gazdának, soha!

Azóta is vándorol,
Új otthont már nem lel sehol,
De jobb így, mint egy forró tálban,
Nomád lett a vén korára,
De nem bánja!

„Van még egy-két évem hátra,
Inkább megyek, meg sem állva,
Szertenézek a világba,
S arra, hol a szükség látja,
Segítek!”

És így történt, hogy híre ment ám,
Egy kakasnak, ki néha napján,
Feltűnt itt-ott és más tanyán,
Segített apraján, nagyján,
A lábos elől megszökni.

Régen történt, nem él ma már,
Erdő szélen, zöld a határ,
Ott egy nagy kő, alatta Ő,
Sok menekült szerette hőn,
Mindnek hőse volt.

Száz szónak is egy a vége,
Jót teszel, várj jót cserébe:
Nevét kőbe vésve őrzi a kegy,
Így lett hősünk neve:
Old Begy.

2017. szeptember

Cserhát Művész Kört ART Díj

2017-es őszi Cserhát Gála

Szeptember 9-én, szombaton tartotta a Cserhát Művész Kör, a 2017-es őszi Gáláját, amin a 2017-es évre kiírt pályázatainak eredményhírdetése és díjátadója is volt.
Az eseményre a budapesti Erzsébetligeti színházban került sor.

A kiírt pályázat, szabadon választott téma volt minden művészeti ág számára (Képző-, zene- és fotóművészeknek) "HARMÓNIA" címmel.
A pályázat kiírása a Cserhát Művész Kör oldalán megtekinthető.
Jómagam, erre  kiírásra festészeti pályamunkát adtam be.

A gálán több művész lépett fel. Volt operaénekes, népdalénekes, költő, táncos, hastáncos, zenés verselés, rövid jelenet.

Vidám, jó hangulatú rendezvény volt, és már eleve a tásaság miatt is remekül éreztem magam, tekintve, hogy az Ősfehérvár Alkotó Közösség is jó egynehány tagjával képviseltette magát (velem egyetemben).

Az eredményhírdetésre délután került sor. Az egyes művszeti ágakban több kategória is kiosztásra került.

Roppant mód meglepődtem, amikor meghallottam a nevemet, és azt, hogy a pályázati munkáim miatt ART DÍJAT kapok. A díjat a Cserhát Művész Kör elnöke, Lovag Bornemisza Attila adta át.
Külön felhívta az elnökség a figyelmet arra, hogy az oklevélen szereplő "cím" hivatalos, és Mo-on elismert, úgyhogy aki díjazott, az használja bátran és büszkén éljen is vele.

Nagyon örülök neki, még most is feltölt az eset, ha visszagondolok rá.
Büszke vagyok a címre (mint ART Díjas festőművész!?  😀 😮 😛 )!
Igyekszem megfeleleni a továbbiakban is ennek.

Verspályázat első hely oklevél

Versíró pályázat

Az Ősfehérvár Alkotóközösség, és a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár kiírásában
megrendezett versíró pályázatán első helyezést értem el. Az eseményt a 2017 évi Költészet Napja
alkalmából került megrendezésre.
A versíró pályázat tematikája József Attila volt.
Még most is alig hiszem el!! Nagyon boldog vagyok! 😀

 

Verspályázat első hely oklevél

Verspályázat első hely oklevél

 

Sipos Marival és Drotleff Zoltánnal a díjkiosztón

Sipos Marival és Drotleff Zoltánnal a díjkiosztón

 

Az "Én nem sejtettem..." felolvasása közben

Az „Én nem sejtettem…” felolvasása közben

 

Nagy örömömre, sokan kérték/kértétek, hogy a verset osszam meg, így ezt most itt meg is teszem:

Dabóczy Gergely – Én nem sejtettem…
JA tiszteletére

Én nem sejtettem, hogy ilyen nehéz
Egy műben, egy emberi sorsot
Ünnepelni,
Tisztelni,
Gyászolni.
Egy szerény himnuszt ácsolni.

Nem ismerlek, mégis értlek.
Barátomnak mondlak Téged
Tudva,
Látva,
Féltve.
Soha félre nem értve.

Örökké szomorú szemedben,
A világot fájón, keseregve
Mérni,
Várni,
Kérni.
Mondd, megérte így hazatérni?

Hozzád szólok Attila!
Előtted fejet lehajtva,
Állunk,
Őrzünk,
Vigyázunk.
S verseidben megtalálunk.

Hogy írnál, ha ma tehetnéd?
Most is mellőzne-e a világ?
S jönne majd egy új Babits,
Ki dühvel kapna szárnyid után?

Nevedet hibátlanul írták fölébed,
Az lekopni nem is fog soha.
Életműved példaérték, látod,
S egy szavad sem mostoha.

És bár a Lét múlandó, lábnyomod örök.
Eszméidet el nem rejti semmiféle rög.
Bár keveset jártál köztünk, többet éltél mindnyájunknál.
Ki nagy lánggal ég gyorsan hamvad, s jelzőfényként szolgál.

2017 március