Az Ősfehérvár Alkotóközösség, és a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár kiírásában
megrendezett versíró pályázatán első helyezést értem el. Az eseményt a 2017 évi Költészet Napja
alkalmából került megrendezésre.
A versíró pályázat tematikája József Attila volt.
Még most is alig hiszem el!! Nagyon boldog vagyok! 😀
Verspályázat első hely oklevél
Sipos Marival és Drotleff Zoltánnal a díjkiosztón
Az „Én nem sejtettem…” felolvasása közben
Nagy örömömre, sokan kérték/kértétek, hogy a verset osszam meg, így ezt most itt meg is teszem:
Dabóczy Gergely – Én nem sejtettem…
JA tiszteletére
Én nem sejtettem, hogy ilyen nehéz
Egy műben, egy emberi sorsot
Ünnepelni,
Tisztelni,
Gyászolni.
Egy szerény himnuszt ácsolni.
Nem ismerlek, mégis értlek.
Barátomnak mondlak Téged
Tudva,
Látva,
Féltve.
Soha félre nem értve.
Örökké szomorú szemedben,
A világot fájón, keseregve
Mérni,
Várni,
Kérni.
Mondd, megérte így hazatérni?
Hozzád szólok Attila!
Előtted fejet lehajtva,
Állunk,
Őrzünk,
Vigyázunk.
S verseidben megtalálunk.
Hogy írnál, ha ma tehetnéd?
Most is mellőzne-e a világ?
S jönne majd egy új Babits,
Ki dühvel kapna szárnyid után?
Nevedet hibátlanul írták fölébed,
Az lekopni nem is fog soha.
Életműved példaérték, látod,
S egy szavad sem mostoha.
És bár a Lét múlandó, lábnyomod örök.
Eszméidet el nem rejti semmiféle rög.
Bár keveset jártál köztünk, többet éltél mindnyájunknál.
Ki nagy lánggal ég gyorsan hamvad, s jelzőfényként szolgál.
2017 március