Dabóczy Gergely
Végülis vagyok…
Mondják, ki sokat markol keveset fog.
És ezt az szabja meg, kinek mindig több kell,
mint ami másnak is sok?!
És merre, hány a méter?
Nem lehetek elég éber,
ha túllépek a kordonon.
Az hírek gőze kábít, mint a drog.
Unom, hogy más mondja meg, mit higgyek vagy tudok,
De örülök, hogy végülis vagyok…
Mert nem kell a túl sós, a túl édes,
Így ha maradok az igazra mindig éhes,
„Jól lakni” hol fogok?
És ha nem látom a fától az erdőt,
Félek sorsom végleg eldőlt,
Hát hol lesz majd az „otthonom”?
És akkor sem lehetek boldog,
Ha megsúgnak egy számlakódot,
Majd sok fölös vackot összehordok:
Hogy befogják a számat végleg:
– Örülj, hogy van munkád, béred!
Fenyegetve minden napom.
Hol lesz végre békém nékem,
Hol ne kelljen elnézést kérnem,
Amiért végülis vagyok…
Amiért is,
Végülis,
Vagyok.
2018. 03. 21.
Lábjegyzet:
A költészet világnapja március 21.
Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban a nemzetközi költészeti nap kijelölését.
1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította
A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá.