Végülis vagyok

Dabóczy Gergely

Végülis vagyok…

 

Mondják, ki sokat markol keveset fog.
És ezt az szabja meg, kinek mindig több kell,
mint ami másnak is sok?!

És merre, hány a méter?
Nem lehetek elég éber,
ha túllépek a kordonon.

Az hírek gőze kábít, mint a drog.
Unom, hogy más mondja meg, mit higgyek vagy tudok,
De örülök, hogy végülis vagyok…

Mert nem kell a túl sós, a túl édes,
Így ha maradok az igazra mindig éhes,
„Jól lakni” hol fogok?

És ha nem látom a fától az erdőt,
Félek sorsom végleg eldőlt,
Hát hol lesz majd az „otthonom”?

És akkor sem lehetek boldog,
Ha megsúgnak egy számlakódot,
Majd sok fölös vackot összehordok:

Hogy befogják a számat végleg:
– Örülj, hogy van munkád, béred!
Fenyegetve minden napom.

Hol lesz végre békém nékem,
Hol ne kelljen elnézést kérnem,
Amiért végülis vagyok…

 

Amiért is,

Végülis,

Vagyok.

 

 

2018. 03. 21.

 

separator2

 

Lábjegyzet:

A költészet világnapja március 21.
Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban a nemzetközi költészeti nap kijelölését.
1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította
A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá.

 

 

Posted in Blog, Vers and tagged , .

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .